Az id?járási el?jelek nem voltak a legjobbak, de a kis csapat (30 f?) kedvét ez nem tudta elvenni a kerékpározástól. A túra ismét a péntek esti kerékpár pakolással indult volna, de egy méretes zápor miatt csak 19 óra után tudtunk intenzíven pakolni. Minden hátráltató tényez? ellenére 21 órára kompletten kész voltunk.

2010. május 22-én reggel 7 órakor találkoztunk, de különböz? problémák miatt az indulás kicsit késett, de 8 óra tájban már elhagytuk Óbudát. Az utazás eseménytelenül zajlott, egy természetes TESCO-s megállóval Siófokon. Dél körül értünk Zalalöv?re, ahol kerékpárokra pattantunk. Az id? nagyszer? volt, a szél irány is nekünk kedvezett. Az autóbuszon már több nevezetességr?l is szó volt, de végre a valóságban is elkerekezhettünk Fels?jánosfára, majd Hegyhátszentjakab érintésével a Vadása-tóig. Itt összefutottunk az els? ismer?sökkel, a Mez? és Kádár családdal. Innét ?rimagyarósd érintésével Viszák felé tartottunk, ahol a helyi pálinkaf?z? üzemet láthattuk m?ködés közben. Kb. 3 km-t haladtunk Viszákról, amikor találkoztunk az autós különítménnyel, akik a szállás elfoglalása után már szembe kerékpároztak. Így már együtt értünk Pankaszba, ahol a református fa harangláb tövében élvezhettük a napsütést. Többen már ekkor legy?zhetetlen vágyat éreztek egy tál dödöllére, így gyorsan áttekertünk ?riszentpéterre, ahol a régi helyen rá is találtunk az ?rségi ételre. A dödölle mellé pár üveg sör és hosszúlépés, valamint tökös-mákos rétes is lecsúszott a csapat torkán. Ezután tulajdonképpen már a kerékpár nem volt éppen vonzó, de még át kellett tekernünk Bajánsenyére, a szálláshelyre. A szállásunk egy malomból kialakított panzióban volt, amelyet némi átrendezés után el is foglaltunk. A vacsoráról f?z? nénink gondoskodott, amely után jól esett az ejt?zéssel kísért beszélgetés a rég nem látott kerékpárosokkal.

2010. május 23., vasárnap reggel szép id? fogadta a különítményt. A szokásos reggeli eligazítás után ?riszentpéteren keresztül a szeres települések felé vettük az irányt. Az els? rész végén Pityerszerre érkeztünk, ahol az ?rségi településekkel és népszokásokkal ismerkedtünk. A pihen? összehozta a csapatot, így pár renitens kerékpáros kivételével egy felfedez? túrára indultunk az ?rségi erd?kbe. A kék kereszt jelzése mentén indultunk Orfalu irányába, ahová száraz lábbal és kerékpárral eljutni az el?z? napi es?zések miatt szinte lehetetlen vállalkozásnak t?nt. Az izgalmakat csak fokozták az el?re nem látható akadályok, de szemb?l is jöttek kerékpárosok -igaz gyalogosan- nem adtuk fel. Kb. 1 óra alatt 3 km-t haladva ismét bitumenes úton találtuk magunkat Orfalu el?tt. Innét Apátistvánfalva felé bicajoztuk, illetve toltuk a kerékpárt egy 13 %-os emelked? miatt. Érdemes volt mert a helyi vendéglátóipari egységben 380 forint volt 4 fröccs, így még az emelked?nek is megbocsátottunk. Innét a Hársas-tó felé indultunk, ahol találkoztunk a másik utat választó társasággal is. A tavacskát elhagyva a Farkasfa, Szalaf? útvonalon értünk vissza ?riszentpéterre egy újabb tál dödöllére. Az éttermet el?ször a csapat fele hagyta el, de 20 méter után kis égi áldás miatt a zöldséges stand nyújtott menedéket. Az égi áldás kb 5 percig tartott, így hamar tovább indulhattunk szálláshelyünkre, Bajánsenyére. A vacsora után ismét el?került pár palack jó min?ség? vörösbor, ami mellett jó pár régi történet is el?került.

Hétf?n reggel összepakoltuk csomagjainkat és Imre is beizzította a járm?vet. Az eligazításon felmerült, hogy páran az országos kéktúra útvonalán haladnának a bitumen helyett. A szavakat tett követte így T. Miklóssal az erd?n keresztül közelítettünk Magyarszombatfa felé. Az út meglehet?sen nehéz volt, a doboldalakon többször visszacsúsztunk, de a tervet megvalósítottuk. Eközben a csapat többi tagja szorgalmasan látogatta a magyarszombatfai és veleméri fazekasok által kínált portékákat. Többekkel találkoztunk a veleméri templomnál, ahol egy id?sebb hölgy tolmácsolásában megismerkedtünk a templom történetével. A kulturális éhségünk csillapítása után a GÓ-NA Szabadid?központ felé tartottunk, ahol legurítottunk ezt és azt. Innét pár km után Márokföld érintésével érkeztünk Csesztregbe, ahol egy jó éttermet találtunkaz indulásig. A 3 nap alatt kb. 130 km. került a lábakba, amely jól szolgálta a felkészülést a nyári túrákra. A kerékpárok felpakolása flottul m?ködött, így 3 óra környékén indultunk Budapestre, ahová 7 óra tájban érkeztünk. Még az Imre a szokásos módon, els?re betolta a futót az udvarba, ahol mindenki átvehette azt.

Összegzés: remek id?járás, kerékpározásra és másra is éhes csapat, akik kellemes hétvégét töltöttek el hazánk egyik legszebb területén. A galériában nemsokára képeket is találtok majd, de ezért még kis türelmet kérek.

Szappanos László