Bizonyára többen tudjátok, hogy idén januárban egy keresztszalag pótló m?tétet végeztek a bal térdemben, így egy id?re fel kellett hagynom a kerékpározással. Ugyanakkor már tudtam, hogy tavasszal egy igazi kerékpáros kihívás el?tt állok. Hosszú heteken keresztül kétséges volt elindulhatok-e azon a kerékpározáson, amelyre 2008. ?szén még csak legszebb álmaim között gondoltam.

Aztán múltak a hetek és újra reménykedtem, majd amikor már szinte biztosra vettem, hogy belevághatok (legalábbis a térdem miatt): jött az izlandi vulkánkitörés. Az id?pont, 2010. április 23., egyre közeledett, a repterek pedig zárva voltak. Aztán  április 23-án reggel végre eld?lt, indulhatok. Az este már Liszabonban ért. A másnap egy kis városnézéssel telt az óvárosban, majd találkoztam pár régi ismer?ssel. 25-én reggel irány a reptér, ahol felszálltam a hortai járatra. Irány az AZORI-SZIGET-ek egyik szigete, Faial. Közel 3 óra repülés (kb. 1.800 km az Atlanti-óceánon nyugatra) után értük el a szigeteket, de az öröm korai volt. A rossz id?járás miatt nem volt landolás, hanem elrepültünk egy kb. 1.000 km-re lév? katonai támaszpontra. Hozzá kell tennem még sosem láttam B-52 csapatszállítókat 20 méterr?l, így utólag ez is egy élmény. Innét 4 óra várakozás után irány ismét Horta. Sajnos a reptér ekkor is zárva volt, ezért visszarepültünk Liszabonba. Egész napos repül?zés a majdnem semmiért. De nem gond, másnap újra próbálkoztunk. 26-án délel?tt Hortán az id?járás még mindig elég rossz volt, de a leszállást sikeresen teljesítette a pilóta. Megérkeztem hát arra a szigetre, amelyet körbe kellett kerékpároznom egy uniós program keretében.

A program az egészséges iskolákhoz köthet?, így a kerekezést be lehetetett vállalni. Faial f?városa Horta, amely az utolsó megálló volt a hajósok számára az amerikai kontinens el?tt, több dologról nevezetes. Többek között meglátogattam Peter’s kocsmáját, ahol elkortyolgattam egy pohár „gintonicot”, mint minden rendes matróz. Majd megnéztem pár csodálatos helyet, mint a Capelinhos vulkán, Varaduro és környéke vagy a kiköt?. Egy pár adat a szigetr?l: partja körbe kb. 100 km. A legfontosabb autóút körbe 65 km, de err?l le lehet, és kell is térni a természet csodáinak megtekintéséhez. Legmagasabb pontja éppen 1000 méter feletti. Partjai hol az Atlanti-óceán fekete homokos partjaival ér össze, hol 300-400 méter magas sziklafalakkal határolt.

Azonban a lényeg 2010. április 30-án reggel kezd?dött. Végre elindulhattam egy kölcsön kerékpárral megkerülni a szigetet. A tervezett útvonal kb. 80 km, ami a sziget szinte teljes felfedezését tette lehet?vé. Az útközbeni élményeimr?l szerintem sokkal többet mondanak a készített fényképek, amelyb?l a galériában szeretnék párat közzé tenni. Röviden a lényeg: csodálatos id?járás, általában kristálytiszta ég, néha egy-egy leszakadó felh?foszlány, megmásztam több mint 1000 méter szintkülönbséget, láttam a földi paradicsomot, jártam a bárban, ami a világ végén van, láttam, ahogyan kaszálják a hortenziát, a kálát és a papagály virágot, beszélgethettem rendkívül barátságos földm?vessel és halászokkal és még tengernyi élmény. A nap végére a szigetet teljesen megkerülve visszaértem a kiindulópontra, így a küldetés teljesítve.

Amennyiben többet is szeretnétek megtudni err?l a különleges szigetr?l, szívesen megosztom a tudnivalókat veletek. Ja, és ne felejtsétek el megnézni a képeket a galériában.

Szappanos László